Tank helyett ez is megteszi: Moto Guzzi Autoveicolo Da Montagna - avagy a hegyi kocsi

Ha megkérdeznék tőlem, hogy ki gyártotta a valaha volt legkeményebb 3 kerekű motort, kapásból valami Polaris vagy hasonló mindent túlélő gépet mondanék. Pedig tévednék, ráadásul elég nagyot, hiszen a Moto Guzzi már az 1960-as évek elején feltalálta a műfajt, méghozzá úgy, hogy mind a három kereket hajtja, hatsebességes és hátramenet is van benne. Tehát simán belefér a valaha készült legbonyolultabb katonai járművek toplistájába. Megvalósítására elég egyszerű volt az indok: ki kellett váltani a sereg által a hegyi ösvényeken használt öszvéreket.

Nyuszi ül a fűben..

Némi történelem

Ez a konkrét példány egy Samarához közeli orosz múzeumban lakik, ami dugig van ilyen és ehhez hasonlóan makulátlanul restaurált katonai motorokkal. Kapásból ezt a Guzzit vinném el, de ez csak én vagyok.

Maga a felújítás még Olaszországban történt Costantino Frontalini által, akinek saját múzeuma van oldalkocsis motorokból.

Egyébként nem ez volt az első háromkerekű szerkezet, amit az Olasz sereg használt. A két világháború közti időszakban különféle trike hibrid gépek születtek, amelyek első fele gyári motorkerékpárként kezdet, a hátsó pedig valamilyen teherszállító célt szolgált. Viszont ez a ?gépöszvér? volt az első, nulláról ilyennek tervezett monstrum.

..ja nem, inkább egy tank

Az első kerék lánchajtott és difivel kapcsolható az első és a hátsó hajtás, a teherbírása pedig nagyjából 500 kiló volt. A ?megrendelő? Ferruccio Garbari generális volt, aki megelégelte a hagyományos bio szamarakkal való szenvedést a hegyekben.

A Moto Guzzi a legtehetségesebb, Giulio Carcano névre hallgató mérnökére bízta a munkát és 1960 márciusára már kész is volt az első prototípus. Egy évnyi tesztelés és módosítások hegye után tinta került a szerződésre. A végső verzióba nem a tervezett egy hengeres 500-as blokk került, hanem egy új fejlesztésű 750-es V2-es erőmű, amit szülő atyja tiszteletére a Carcano7 nevet kapta.

Lényegre törő

A futóműről és annak adottságairól annyit, hogy a terminátor öszvér akár egy 31 fokos emelkedőre is képes volt felkaptatni, ám ez az erőssége sajnos a vesztének okozója is lett egyben, ugyanis számos felhasználó lelte halálát vezetés közben, amikor a súlyos dög átfordult és maga alá nyomta a szerencsétlen vezetőt.

Így 1963-ra be is fejeződött a szériagyártása, amikor az Olasz hadsereg megszüntette a szériát. Egyébként jó olasz szokáshoz híven a működtetése és a szervizelése sem lehetett egyszerű, ezért is kapta másik becenevét az ?Orgia di ingranaggi-t? ami annyit tesz, hogy fogaskerekek orgiája.

Mindenhol (is) felmegy

Ez a konkrét modell egy Riminiben élő gyűjtőtől származik eredetileg és már alapból sem volt rossz állapotban, de azért ráfért egy teljes felújítás. Maga a folyamat több mint fél évig tartott és a legnagyobb kihívást nem meglepő módon az alkatrészek és a kiegészítők beszerzése jelentette.

Ilyen például a Beretta 38/49 könnyű géppuska, na meg a lánctalpak. A vas szamár jobb oldalán ott virít a ?Torino Alpini? emblémája, ami egy a mára alig megmaradt hegyi gyalogsági egységek közül.

Akár még a fára is

Nem mondom, elég vagány jelenség lenne a következő motoros találkozóra becsühögni egy ilyen monstrummal, kár hogy a használtauto.hu oldalnál egy kicsit tovább kell menni, ha valakinek ez a bekattanása.