Szvoboda Bence: A pályaelőkészítés fortélyai

Szvoboda Bence, bemutatkozás: “26 éves koromra 9-szeres magyar bajnok, 3-szoros magyar válogatott, cseh felnőtt bajnok, osztrák junior bajnok, világbajnoki pontszerző, Európa-bajnoki dobogós motokrossz versenyző lettem. Gyerekkoromtól kezdve ez a cél hajt: dicsőséget szerezni magamnak, a családomnak, a támogatóimnak és Magyarországnak. Tudtam, hogy csak rajtam múlik, miként gyűröm le az akadályokat. A nehéz időszakok próbára teszik az ember kitartását, de azt mondják, minden nagy tett egy “csakazértissel” kezdődik. Bennem megvan a küzdeni akarás, különben már idáig sem jutottam volna el! A dicsőség ösvénye a nehezebbik út. A könnyebbiket nem ismerem…”

Pályatípusok, és előkészítésük trükkjei

“Két fontos kulcsa van a profi előkészítésnek: megfelelő mennyiségű NEDVESSÉG és megfelelő mélységű TALAJLAZÍTÁS. Ha valamelyik hiányzik, a végeredmény nem lesz megfelelő. Két alapvető pályatípus van a motokrosszban: kemény és homokos talaj. Mindegyikhez másképp kell nyúlni, de azért nagyon sok hasonlóság van az előkészítésükben.”

Gaildorf talaja az egyik legalattomosabb, amihez valaha dolgom volt. Ha nincs így beszántva, akkor szinte alkalmatlan a versenyzésre, de a németek mindig megoldják, hogy jó legyen!

Kemény talaj

Ahhoz, hogy a mélyebb talajrétegekig lejusson a nedvesség, be kell szántani a pálya nyomvonalát. Így, ha felmegy a mezőny a pályára, a motorok gyorsan átforgatják a talajt, és lentről is nedves föld kerül felszínre.

Stribro előkészítése idén nagyon rosszul sikerült, amiben a nyári szárazságnak is volt szerepe, de ez az öntözéses módszer sem segített a pálya állapotán

“Komolyabb versenyeken az első pályára lépés előtt 2-3 nappal elkezdik módszeresen locsolni a nyomvonalat, hogy elég víz jusson a földbe. Ha a versenyt megelőző nap délutánján lát először vizet a pálya, el van cseszve az egész. Nyilván, ha van eső, az sokat tud javítani a helyzeten, de az időjárást sajnos nem lehet befolyásolni. A német ADAC és a cseh motokrosszversenyek ebből a szempontból kiválóak, mert nagyon szakszerűen előkészítik a pályákat.

Az ADAC más világ, az közelebb van a VB-hez, vannak komoly gépeik, tudás és pénz hozzá, de például Csehországba az öreg lajtos Tátrákkal, meg ezeréves földmunkagépekkel nagyon komoly dolgokat tudnak csinálni a rendezők egy kis ügyességgel és szaktudással! Nem vagyok naprakész a költségekből, biztos nem két forint a locsolás és a gépi munka, de

ha nem megfelelő módszerrel történik a pályafelkészítés, és elspórolják a munkálatokat, akkor mindenkinek rossz érzése lesz egy verseny után: nézőknek, mert fuldokolnak a portól, a versenyzőknek, mert életveszélyes körülmények között kell motorozniuk.

Volt is ebből nem egyszer probléma a hazai bajnokikon az utóbbi években.”

Homokos talaj

“A homokos talaj szerencsésebb, hiszen eleve lazább a talajszerkezet, azt nem akkora kihívás átforgatni, mint egy kemény, szikes talajt. Jobban is tartja a nedvességet, viszont jóval több a vízigénye. A legnagyobb hiba, amit homokos pályával el szoktak követni, hogy nem forgatják át alaposan a nyomvonalat versenyek előtt, hanem a már kialakult nyomokba belehúzzák a port tolólappal.

Mivel a föld puha, így könnyen simítható, ezért ha a felszín simának tűnik, azt gondolhatjuk, hogy minden ok. A homokcsapdák pedig a felszín alatt várják a mezőnyt, hogy a legváratlanabb pillanatban kirántsák a motorosok kezéből a kormányt. Nagy tempónál csak szerencse dolga, hogy mennyire súlyos következményei lehetnek ezeknek a trükkös ?csapdáknak?.”

Egy ADAC versenyen nem gyenge a földmunkagép felhozatal. A kép Fürstlich Drehnában készült, ami az egyik legnehezebb homokos pálya Németországban

“A homokos pályáknak még van kívülről láthatatlan trükkje: a nyári kánikulában nyomják a párát alulról, még nehezebbé téve így a versenyzők dolgát, ezért nem kis feladat homokos pályán versenyt rendezni a nyári hőségben. A rendezőknek azért, mert brutál költség a locsolás, a versenyzőknek azért, mert a legjobb kondival rendelkező motoros is gyorsan elkészül az erejével. Eleve a lazább talajszerkezet miatt gyorsabban nyomosodnak az ilyen pályák, és teljesen más motorkezelési technikát valamint futóműbeállításokat követel a versenyzőktől. Nincs egy pillanat pihenő sem, ?utazni? képtelenség rajta, mert ha egy picit elveszed a gázt, a motor eleje megakad, és máris fordulsz át a kormányon. De ez szerintem megérne egy külön cikket, majd idővel ez a téma is sorra kerül.”

Locsolási technika és hibái

“A locsolási technikán nagyon sok múlik! Ottobianóban a vébén például vízágyúkkal a levegőbe lőtték a vizet, hogy szét tudjon terülni a pályán. Ha közvetlenül a talajt célozzuk, könnyen foltosra lehet locsolni a nyomvonalat, ami a fent említett balesetveszélyes állapotot idézi elő. A legrosszabb megoldásnak a pálya mellett elhelyezett locsolófejeket tartom, mert tapasztalatom szerint csak a fejhez közeli részeit áztatja föl a pályának, és a nyomvonal feléig sem tudja eljuttatni a vizet. A legideálisabb, mikor a pálya mellől egy szervizútról van lehetőség lajtos kocsiról locsolni. Ez a módszer Amerikában divat, Európában kevés olyan pálya van, ahol erre gondoltak volna a pálya tervezésekor, vagy egyszerűen nincs elég hely a versenyvonal mellett. A tűzoltókocsi fecskendőjével való locsolás is elterjedt módszer külföldön, mert jól irányítható és állítható a vízsugár.”

Szlovákiában így locsolták tavaly a mniseki pályát

“Pár jó tanács így a végére: az ugratók eldobóit és a féktávokat csak nagyon óvatosan locsolják a rendezők, mert még a tapasztalt motorosokat is megviccelheti, és onnantól már csak az égiek kezében vannak a versenyzők. Az fák árnyékában lévő területeket szintén óvatosabban öntözzék, ott jobban megmarad a nedvesség egész nap. Külföldön amúgy az ugratók eldobóit és érkezőit nem nagyon szokták megrotálni, hogy stabil legyen a talaj az ugratás kivitelezésénél, így jobban kiszámítható a motor viselkedése.