Kreidler - a népszerű kismotorok gyára

A Németországban mindenütt ismert Kreidler cég választéka alapvetően mopedekből, robogókból és kismotorokból tevődött össze. Az eredetileg acélsodrony- és szerszám-készítésére szakosodott gyár 1950-ben indította el a kismotorok világában játszó sikertörténetét.

Az egyszerű építésű, de robusztus mopedeket és robogókat a német piac hálásan fogadta. A Stuttgart melletti Kornwestheim városkában dolgozó vállalat Florett nevű kismotorjáról lett széles körben ismert, amelynek szériagyártása az ötvenes években kezdődött.

Egy Kreidler-gép mindig egy kicsivel gyorsabb volt mint konkurensei, biztonságosan méretezett fékrendszerrel és stabil felépítménnyel készült, s gyakorlatilag elnyűhetetlennek bizonyult. A nemzetközi versenypályákon a gyűszűnyi motorral hajtott 200 km/óra sebességre képes Grand Prix-modellt alig-alig lehetett legyőzni.

A későbbiekben aztán az olyan divatos újdonságokkal, mint a vízhűtéses motor, vagy a félig burkolt felépítmény végett a versenytársaknak sikerült a Kreidlert kiütni a nyeregből. 1981-ben a gyár végül arra kényszerült, hogy véglegesen csődöt jelentsen.

Kreidler R 50
A J és K jelzésű moped-modellek mellett az ötvenes évek közepén a Kreidler robogókkal is jelentkezett a piacon. Az 50 cm3-es kétütemű kismotor ventilátoros hűtéssel üzemelt. Egy ilyen robogóval 1954-55-ben egy müncheni újságíró, bizonyos Günter Markert 17 hónapos világkörüli utazást tett meg, amelynek során négy kontinens 33 országába látogatott el, és 50 ezer kilométert motorozott. Útja során az R 50-es megbízható útitársa volt, aminek a maximális sebessége 50 km/óra. Kreidler Florett utcai versenygép
Miután a Kreidler 1956 őszén bemutatta az 50 cm3-es Florett modellt, 1959-ben elkészítette annak hivatalos fekvőhengeres versenyváltozatát. Nagynevű versenyzők, mint Rudolf Kunz és Hans Georg Anscheidt vitték sikerre a MotoCup versenyeken a kis Florettet.
A kormányt mélyen a tank alá építették, hogy a versenyző rá tudjon feküdni a motorra, ezzel is csökkentve a légellenállást és növelve a sebességet. Kreidler GP-versenymotor
A Grand Prix-versenymotorokhoz a Kreidler 1963-ban egy teljesen új futóművet fejlesztett ki, a felépítmény és a fékrendszer elemei könnyű magnéziumötvözetből készültek. A jó teljesítményű kétütemű motor szívóvezérléssel és két porlasztóval dolgozott. Ezzel a géppel Hans Georg Anscheidt 1963-ban világbajnoki ezüstérmet nyert. Kreidler Florett Super
A hatvanas évek közepétől a Florett Super váltotta fel a gyártási programban a sportos luxusmodellt. Az 5,2 LE-s, ventilátoros hűtésű motorral a Florett Super 80 km/órás csúcssebességre volt képes. Kreidler MEO 1 ?Zigarre?
A ?Zigarre? modellel 1965-ben Rudolf Kunz sebességi világrekordot állított fel az 50 cm3-es géposztályban, az egyesült államokbeli Nagy Sóstón. A versenyző 210 km/órás csúcssebességet ért el. A motort egy négykamrás kompresszor töltötte és jégkockákkal hűtötték. Kreidler Rekordgép
A ?Zigarre? sikerét követően a Kreidler még egy kísérletet tett arra, hogy világcsúcstartó legyen. A képen látható rekord-géppel kellett a hannoveri Contidromban az új hosszú távú világrekordot felállítani. Hasonlóan a MEO 1-hez ez a Rekord-Florett is kompresszoros feltöltéssel működött. Kreidler Florett RM
A 90 km/óra sebességre képes kismotorok mellett a Kreidler Mokick osztályú konstrukciókat is gyártott, amelyeket az előírások szerint úgy kellett építeni, hogy maximális sebességük ne legyen nagyobb mint 40 km/óra.
A két motor csak apróbb részletekben (pl. kisebb dobfék, lakkozott első sárvédő) különbözött egymástól. Így a kisebb teljesítményű Mokick is haszonélvezője volt a Kreidler kismotorok versenypályáján elért sikereinek. Kreidler Florett RMC
Az utolsó Kreidler modell kerekei már alumíniumöntvényből készültek, és a motor egy kis csípőtámaszban végződő sportüléssel épült. Az olcsó japán konkurencia azonban kiszorította a svábok 50 cm3-es kismotorját a piacról.

Forrás: 1000 motorkerékpár

? Az Adler története
- Az Aermacchi története
- Az AJS története
- Az Aprilia - és az olasz versenyszellem
- Ariel - tradíció és extravagancia
- AWO/Simson - szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
- Benelli - egy legenda visszatér
- Betamotor - versenygépek Toscanából
- Bianchi - egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
- Bimota - különlegességek Itáliából
- BMW - egy német sikertörténet - első rész
- BMW - egy német sikertörténet - második rész
- BMW - egy német sikertörténet - harmadik rész
- BMW - egy német sikertörténet - negyedik rész
- BMW - egy német sikertörténet ?ötödik rész
- Brough Superior - mindenből a legjobbat
- BSA - a birminghami legnagyobbak
- Buell - amerikai sportgépek Harley-szívvel
- Bultaco - mindent a sportért
- Cagiva - a Castiglionik öröksége
- CCM - a Clews-féle versenygépek műhelye
- CZ - a cseh ?népmotorok?
- DKW - a kis csoda
- Ducati - az olasz sportszellem - első rész
- Ducati - az olasz sportszellem - második rész
- FN - a belgák között a legnagyobb
- Gilera - világbajnokok Olaszországból
- Harley Davidson - egy amerikai legenda - első rész
- Harley-Davidson - egy amerikai legenda - második rész
- Harley-Davidson - egy amerikai legenda - harmadik rész
- Harley-Davidson - egy amerikai legenda - negyedik rész
- Henderson - négyhengeres monstrumok az USA-ból
? Hercules - a motorkerékpárok évszázados története Németországban
- Honda - aki két év alatt meghódította a világpiacot - első rész
- Honda - aki két év alatt meghódította a világpiacot - második rész
- Honda - aki két év alatt meghódította a világpiacot - harmadik rész
- Honda - aki két év alatt meghódította a világpiacot - negyedik, egyben utolsó rész
- Horex - az egyszemélyesek királynője
- Husaberg - svéd terepmotorok Ausztriából
- Husqvarna - a svéd terepmotor
- Hyosung - a koreai újonc
- Indian - Winnetou és Old Shatterhand nyomában
- Jawa - világraszóló mérnöki bravúr Csehországban
- Kawasaki - erőmű, két keréken - első rész
- Kawasaki - erőmű, két keréken - második rész
- Kawasaki - erőmű, két keréken - harmadik rész
- Kawasaki - erőmű, két keréken - negyedik rész