Egy dögös-vörös Scramblerből így lesz Café Racer ;)

? Café Kedd néven új sorozatot indítottunk, melyben a Café Racer kultúra enciklopédiáját igyekszünk fellapozni. Hétről-hétre láthattok nálunk keddenként racer-csemegéket, de tanácsokat is adunk, illetve alkatrészeket is javasolunk az építéshez. A célunk, hogy hazánkban is minél nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk ennek az arra érdemes műfajnak.

Na nem mintha sokat lehetne vagy kellene hozzátenni egy Ducatihoz, de a Brit székhelyű  deBolex Engineering szerencsére éppen elegendő szépérzékkel rendelkezik, hogy ne legyen rosszabb a végeredmény mint a kiindulási pont. Persze ehhez az sem árt, ha a megrendelő elég laza stílussal bír és nem szab határokat a dél-londoni műhely számára.

Nehéz más színben elképzelni

Korlátok nélkül

Az alapot egy 803 köbcentis Ducati Scrambler szolgáltatta és mivel a két építőnek már volt dolga egy Ducati 749-el is korábban, megvolt az irány, hogy merre induljanak.

Calum Pryce és Des Francis arról is híresek, hogy ragaszkodnak a régimódi, saját kézzel végzett munkához, talán ezért is tudnak mindig emlékezeteset alkotni. Most sem volt ez másképp, az idomokat saját maguk hajlították, ős-öreg fémmegmunkáló gépekkel, de a festést és a bőrözést is házon belül végezték.

Itt áramlik be a levegő

Kétségtelen, hogy a komplett idomszett vezeti a műsort, mondjuk ilyen tökéletes arányokkal és szögekkel ezt nem volt nehéz elérni. Pár apró légbeömlő és szellőző kivételével szinte teljes mértékben körülöleli a Ducati blokkot.

Most persze páran már maguk előtt látják, ahogy fél napos szenvedésbe telik lebontani az oldalidomokat, ha csak egy picit is hozzá kell nyúlni a blokkhoz. Nos, őket el kell keserítenem, hiszen pár mozdulattal könnyedén lepattintható a szett, sőt, a szegecsek gumibevonatot kaptak, így még a rezgéseket is sikerült minimálisra csökkenteni.

És lent is van

A stílusos retro hangulatú benzintank is egyedi munka eredménye, ahogyan az újragondolt faridom is. Utóbbi előnye, hogy gyári motorhoz hasonlóan elég helyet ad az elektronika és mondjuk egy pénztárca elrejtéséhez, a gyári zár rendszer felhasználásával.

Az új faridom hozta magával a az új segédváz szükségét is, de a fő váz is kapott pár extra fület az idomok rögzítése végett. A kipufogó rendszer is egyéni elképzelés szüleménye az elejétől a végéig és csodásan illik a motor vonalaihoz.

Stílusos a kis hővédő is

Az első villa Andreani-féle tuningot kapott, a gyári hátsó rugóstagot pedig egy Maxton egység  váltotta fel. Persze a felnik helyére is új, 17?-os, rozsdamentes acél küllős szett érkezett, Metzeler RaceTec RR gumikkal párosítva.

A pilótafülke is megkapta a maga tuning adagját: Renthal csutka kormány és markolat, Domino kuplung és fékkar, Accossato kapcsolók, Venhill fékcsövek na meg persze Rizoma lábtartók és pedálok.

A kijelző megúszta, az építők szerint ugyanis passzol az összképbe és teszi a dolgát. Lehet, hogy csak lusták voltak átkábelezni, de ezt csak zárójelben mondom.

Habár nem teljesen korhű, de belefér

A vörös színű Alcantara ülés egyfajta kikacsintás a klasszikus MV Agusta gépek felé, a gömbölyű fejidom pedig már lassan a deBolex védjegyévé váló alkotó elem.

A fényezésre sem lehet panasz, már csak az alapján is olyan, mintha a Ferrari gyártana motort. Végül is a származási hely azonos.

Aranyos még a 1/1 felirat is, ami ugye a motor példányszámára utal, de Calum szerint egyáltalán nem kizárt egy kis darabszámos széria gyártás sem.

Sajnos nem nagyon kell tartanunk tőle, hogy itthon akár egy darab is szembejönne az utcán, pedig erősen feldobná a pesti utcaképet nem igaz?