A motoros bakancslista, II. rész

Egyszer kell egy ilyen... Te hány motorra mondtad ezt? Elférnének egy cikkben? Természetesen nem, de egy egyszerű logika mentén megpróbáltam idezsúfolni azokat, amik nélkül nem létezne a garázsom egy tökéletes világban...Dani az I. részben már elvetette a sulykot, ami szerkesztőtársam "final fourját" illeti: olyan álommotorokat választana a létező garázsába, amikkel könnyen egyet tudok érteni - bár a brutális kétütemű GP-szökevény Ronax500-ast kissé túlzásnak tartom, sőt tulajdonképpen az RS250-est is, de erről majd később...

Én egy kicsit másképp értelmeztem a hálás feladatot, miszerint állítsam sorba a gépeket az álomgarázsomba. Nem a "pénz nem számít" szellemében válogattam - persze a pénz továbbra sem számít, ezekhez is kell pár taliga -, hanem sokkal egyszerűbb módon osztottam ki azt az öt helyet, ami mondjuk rendelkezése állna a benzingőzös, olajfoltos szentélyemben.

A módszer csupán annyi volt, hogy visszaemlékeztem, anno milyen posztereket vagy képeket vágtam ki, milyen motorokról, milyen színben az íróasztalom fölé... Ezzel igencsak megkönnyítettem a dolgom, mert a következő bringákon túl szinte csak az akkori patika piros Simsonom képe és egy tíz évvel ezelőtti ezres összehasonlító teszt négy japánja szerepelt egy képen - akkor már nagyon jó gépeket gyártottak...

És már akkor is az "egyszer kell egy" szellemben pinneltem ki a kétoldalú tape-pel a tapétára a képeket, tehát nincs más dolgom, mint felsorolni ezeket, és megindokolni, mi miért kerül ki A falra...


A legnagyobb poszteren egy Ducati 916 szerepelt, természetesen piros, az első darabok egyike, az sem kizárt hogy a legelső - és Monoposto.

Szerintem ezt meg sem kell indokolnom: mindenki tudja, miről van szó: egy olyan 20 éves (tehát húszéves) formáról, amely etalon a mai napig (etalon: 1, mintapéldány; 2, hiteles, állandó). Abszolút kultmotor, a legtöbb mozifilmszerepe is ennek a szériának (748/916/996/998) van, ez megint csak jelenthet valamit. Egy egyszerű példa: amikor az Armageddon egyik jelenetében olaszos hangulatot akarnak elérni, pár pillanatra megvillantanak egy parkoló rikító sárga 748-ast - ez tényleg csak a legegyszerűbb példa.

Egyszer kell egy ilyen (tehát Tamburini) Ducati, és kész, ezen nincs mit magyarázni, a modern motorok formai esszenciája. Egyszer egy Winkler-tesztben azt olvastam, hogy az vesz ilyen Ducatit, aki már sok motorral ment. Én sok motorral mentem. Egy másik dörzsölt firkász, Totti (Tóth Zoli) viszont azt mondta, hogy ilyet csak második motornak, de inkább harmadiknak.

Akkor lássuk, mi lesz az a kettő a 748/916/996/998 előtt (igazából ezzel a néggyel is kiegyeznék, esetleg ötödiknek egy Mito Evo... - csak hogy ne kövessek el nagy formai kihágásokat :))


Mert egyszer kell egy Cagiva Mito Evo. Illetve kellett volna, mindig, nagyon - de amióta tesztmotorozom, kicsit belenyugodtam a sorsomba. Ugyanis a dicső TM-es időszakomat megelőzően komoly erőfeszítéseket tettem egy "Ducati lámpás" Mito beszerzésére - például a kakucsi TSZ-ben, ahol több szezonmelót is lenyomtam rakodóként a "szent cél" érdekében, ami nem más volt, mint egy piros vagy sárga kisDucati.

DennyM első motorja is egy Evo volt, amit lehet, hogy csak azért nem vettem meg, mert Lucky Strike fényezésű volt, az meg annyira nem ducatis. Egyébként az első napomon a TesztMotor szerkesztőségében Dénes megkérdezte, mi legyen az admin jelszavam - mi mást mondtam volna... Erre azt mondta, hogy neki olyan van...volt is téma... Emlékszem, egyszer a Moszkva téren, egy buli után egy egész órát beszélt büszkén a motorjáról, addig nézegettük a sötétben...

Szóval nekem a mai napig nem jött össze a Mito, ami a mai napig szálka a szememben - főleg amióta láttam a kőszárhegyi MX versenyen egy gyönyörű, gyári állapotú pirosat, első szériásat! Na, ilyet nem egyszerű szerezni, mert a tulaj nem adja oda üveggolyókértt, ha tudja, mit árul, de lehet, hogy már csak nekem jelent szentimentális értéket. Amikor nagyon kellett volna, még drágábban is mentek, nem volt rá elég pénzem (egy szép gyárira), a legendás Mito-nézések meg már külön cikket érdemelnének (pl. Csiga barátom kocsiját az orvgazda cigány üldözte a Cagivával, véged van ha ezek után nem veszed meg SMS-ek, ilyesmik).


A két olasz márka mellett egy harmadik is van A falon: egy MV Agusta F4, de nem is akármilyen: a Senna. Azon túlmenően, hogy a brazil F1 legenda szelleme hatja át az egész bringát, minden tekintetben megfelel az ízlésemnek: a fényes fekete alapszín a piros vázzal és a szintén piros, polír-peremű pentagram felnikkel...uhh. És akkor az orgonasípokról, az 50-es arany villáról, a hatdugós nyergekről (stb., stb.) még szó sem esett.

Egyszer kell egy ilyen: bérelt helye van az álomgarázsomban, úgy is, hogy az első szériás Senna biztosan (jóval) drágább, mint egy új generációs széria F4-es. De mint tudjuk, a pénz nem számít. Kell egy MV Senna, de abból is az első kiadás. Miközben ilyen képek után kutattam, láttam embereket, akik pályáztak vele - nooormááális?!

DennyM egyszer azt mondta, hogy egy - jól meghajtott - MV Agusta választja el a motoros újságírót a motoros újságírótól.

Ez is olyan, mint a Ducati 916 és társai (testvérei): kényelmetlen, körülményes, nehezen motorzható (jól) - egyszóval irracionális...és ez mind nem érdekel, mert mentem már eleget (inkább sokat) jól motorozható új motorokkal. A Senna igazából nem is a garázsba, hanem a szobába kéne - most Karácsonykor például biztos beindítanám a vendégeknek... Ha már itt tartunk, előbb a Ducati 916 készült Senna kivitelben, a fenomén közreműködésével - elkészültét már nem élhette meg.


A drága sportmotorokon túlmenően, egyszer kell egy (drága:)) supermoto, és nem csak azért, mert kakucsi vagyok, hanem mert azzal - egy kerékcserével - kiválóan lehet haladni a határban... Például a mostani enyhe télben ennél jobb program nincsen - nyárra meg ott a Ring, ráadásul Pesten is nagyot lehetne játszani vele. Az a szép az SM-ben, hogy egy motorral kettőt (vagy többet) is kapunk. Tudom, a pénz nem számít...

...éppen ezért, ha már lúd, legyen kövér... Az Aprilia SXV550-re esett a választásom, ami V2-es, mint az köztudott. Ugyancsak közismert a botrányos 180-as hátsó kerékmérete (és megbízhatósága), de éppen ettől olyan dögös. Igen, én is hallottam hogy "akadhat probléma" a blokkjukkal - de tudod, a pénz nem számít... Tulajdonképpen a célnak egy jó DR-Z vagy KTM is tökéletesen megfelelne, de ha már választani lehet...akkor úgyis az egzotikum kell. Illetve nem választás ez, hanem ez van A falon.


És egyszer kell egy GSX-R - mert mindig jól esik egy kis GSX-R ;). Vagy inkább: mindig, minden évben kell egy GSX-R a garázsba, mondjuk vetésforgó szerűen 600-750-1000 (ha már a pénz nem számít), esetleg szökőévente egy kis GSX1300R, népies nevén Hayabusa... Az exkluzív olaszoknál olcsóbb lenne pályázni a japánnal, főleg ha tényleg jól esik. Ja, hogy a pénz nem számít?! Nem baj, akkor is kell egy mindennapos sportmotor, mert ez nem a szobában állna... (Dani a Gixxert kihagyta a szórásból, mert neki már áll egy K6 600 a garázsban :)).

Az ominózus falra egy 750-est ragasztottam ki anno, K4-es - jubileumi - kiszerelésben. Aztán a teljesség igényével: van itt még egy 2004-es R1 fotó is, ami nagyon tetszett akkoriban, és így 10 év távlatából már nem is annyira elérhetetlen. Illetve egy RC-V is Rossival, ami egy évtized múlva is elérhetetlen lesz - hacsak nem én is kipróbálhatok egyet 4-5 kör erejéig - talán ez a motoros újságírói pálya csúcsa, és két magyarnak már sikerült is. Csak azt nem értem, hogy az NR750 (vagy ebből a cikkből bármelyik) miért nem került fel A falra - csak kéne az ováldugattyús csoda is a garázsba, ha már a pénz úgysem számít...

És bocsánat, ha már ezt a címet adtam a tesztnek, még ennek is szorítanék helyet: Egyszer kell egy ilyen
Sok jó motor kis helyen is elfér.


- Mindenkinek van egy Álma