Kipusztult kétkerekűek: Gilera
Egy száz éves motorgyártó, mely logóját még néhány robogón ma is láthatjuk!
Egy száz éves motorgyártó, mely logóját még néhány robogón ma is láthatjuk!
A gyár 1909-ben alapult az olaszországi Arcore városában Giuseppe Gilera által. A komolyabb négyhengeres erőforrások gyártására 1935-ig kellett várni, utána viszont a versenyzés felé vették az irányt. Az ötvenes években hatszor ünnepelhettek világbajnoki címet a MotoGP királykategóriájában (akkor még GP500) és három TT futamot is nyertek a 350 és 500 kategóriákban. Modernkori kupáikat, és az előtte szerzett győzelmeiket összegezve a gyártó 44 gyorsasági motoros világbajnoki címet jegyez magáénak (a GP csak 1950-től tartja számon hivatalosan).
A versenypályán túl viszont profitszerzés nem volt a gyártó erőssége, így 1969-ben a Piaggio bekebelezte őket. A gyártó nem tudott tovább fejlődni, és hiába ütemezte be az anyacég a márka felélesztését, az Arcore-i gyár 1993-ban végleg bezárt. A Piaggio ezután is használta a márkanevet, több tanulmánymotort is bemutatottak, sőt néhány robogójukra még ma is Gilera jelet raknak, de mindezek már a Pontedera-i üzemükben készülnek. A kétezres években néhány Aprilia versenymotor is Gilera néven indult, ami két világbajnoki címet is eredményezett: 2001-ben Manuel Poggiali diadalmaskodott a 125-ösök közt, míg 2008-ban az azóta már elhunyt Marco Simoncelli ért fel a csúcsra a negyedliteresek közt.
Supersport 600 tanulmánymotor
Sportmotor tanulmányukat 2001-ben mutatták be, melynek erőforrása egy Suzuki GSX-R 600-ból származott. A saját fejlesztésű váz mellé Brembo fékek és Akrapovi? kipufogó járt volna, ám a koncepcióból nem került gyártásba.
Nordcape és Nordwest
A gyártó egyhengeres endurói, melyek vízhűtéses erőforrásai 50 lóerőt produkáltak. A gyártás a kilencvenes évek elején indult, ám hamar véget is ért.
125 köbcentiméteres sportmotorok
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején több nyolcadliteres sportmotort is kiadott a gyártó (pl. MX1, MXR), melyek utolsó példánya az SP02 volt. A vízhűtéses egyhengeres erőforrás 30 lóerő körül teljesített, végsebessége pedig túlszárnyalta a 170 kilométer/órát. A CX125 formája meghaladta a korát (vagy egyszerűen rondára sikerült?): elöl és hátul is egyoldali felfüggesztést kapott, az irányjelzők pedig a visszapillantó tükrökbe kerültek.
A gyár 1909-ben alapult az olaszországi Arcore városában Giuseppe Gilera által. A komolyabb négyhengeres erőforrások gyártására 1935-ig kellett várni, utána viszont a versenyzés felé vették az irányt. Az ötvenes években hatszor ünnepelhettek világbajnoki címet a MotoGP királykategóriájában (akkor még GP500) és három TT futamot is nyertek a 350 és 500 kategóriákban. Modernkori kupáikat, és az előtte szerzett győzelmeiket összegezve a gyártó 44 gyorsasági motoros világbajnoki címet jegyez magáénak (a GP csak 1950-től tartja számon hivatalosan).
A versenypályán túl viszont profitszerzés nem volt a gyártó erőssége, így 1969-ben a Piaggio bekebelezte őket. A gyártó nem tudott tovább fejlődni, és hiába ütemezte be az anyacég a márka felélesztését, az Arcore-i gyár 1993-ban végleg bezárt. A Piaggio ezután is használta a márkanevet, több tanulmánymotort is bemutatottak, sőt néhány robogójukra még ma is Gilera jelet raknak, de mindezek már a Pontedera-i üzemükben készülnek. A kétezres években néhány Aprilia versenymotor is Gilera néven indult, ami két világbajnoki címet is eredményezett: 2001-ben Manuel Poggiali diadalmaskodott a 125-ösök közt, míg 2008-ban az azóta már elhunyt Marco Simoncelli ért fel a csúcsra a negyedliteresek közt.
Supersport 600 tanulmánymotor
Sportmotor tanulmányukat 2001-ben mutatták be, melynek erőforrása egy Suzuki GSX-R 600-ból származott. A saját fejlesztésű váz mellé Brembo fékek és Akrapovi? kipufogó járt volna, ám a koncepcióból nem került gyártásba.
Nordcape és Nordwest
A gyártó egyhengeres endurói, melyek vízhűtéses erőforrásai 50 lóerőt produkáltak. A gyártás a kilencvenes évek elején indult, ám hamar véget is ért.
125 köbcentiméteres sportmotorok
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején több nyolcadliteres sportmotort is kiadott a gyártó (pl. MX1, MXR), melyek utolsó példánya az SP02 volt. A vízhűtéses egyhengeres erőforrás 30 lóerő körül teljesített, végsebessége pedig túlszárnyalta a 170 kilométer/órát. A CX125 formája meghaladta a korát (vagy egyszerűen rondára sikerült?): elöl és hátul is egyoldali felfüggesztést kapott, az irányjelzők pedig a visszapillantó tükrökbe kerültek.
Hozzászólások Kipusztult kétkerekűek: Gilera cikkünkhöz:
Kezelhetjük az adataidat?
Alulírott, az "Elfogadom és küldöm" gomb megnyomásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom, akár egy kattintással.